jún 24

“Ékszercső” – górcső alatt…

 

Sky Watcher 150/750 Star Discovery GoTo

Bár először a fenti távcső teszt-élményeit akartam közzé tenni, de muszáj kiírnom magamból a tegnapi nap csillagászati vonatkozású élményeit is. Uránia olyan töménytelen mennyiségben öntötte rám az észlelő asztronómia örömét az elmúlt éjszaka, hogy tulajdonképpen még mindig a hatása alatt vagyok.

Eme felfokozottságom tulajdonképpen nem csoda, hiszen gyakorlatilag ebben az évben még nem volt lehetőségem semmiféle csillagászati “örömszerzésre”.

Mintha rámtelepedett volna valami átok, vagy pusztán a véletlenek szándékosan gonosz sorozata eredményezte azt a bosszantó szériát, ami meggátolt abban, hogy legalább egy kicsit feltöltődhessek az éjszakai égbolt adta érzelmektől.

Évek óta nem volt távcsövem. Sheffield-ben, ahol sokáig éltem dühítően magas mértékű volt a fényszennyezés. Egyszerűen értelmetlen volt távcsövet tartani. Miután azonban két éve “falura” költöztem (14.000 lakos), itt jelentősen jobb éjszakai égbolt adatott meg, így úgy döntöttem, ismét beszerzeket egyet. Mivel azonban az itteni, jobbnak mondott égbolt is fényévekre van az áhított, “átlagfényszennyeszett” éjszakától, így a 150/750-es Star Discovery GoTo-ra esett a választásom. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez messze van az általam vágyott műszertől, de egy könnyen kezelhető, mobil, optikailag jó minőségű távcsövet reméltem, amit pillanatok alatt be tudok “dobni” a kocsiba és már mehetek is vele egy esetlegesen sötétebb égboltú helyszínre.

Távcsövem és vele az észlelések iránti újfent vágyakozásom konkrét cselekvésbe önthető lehetősége áprilisban érkezett meg. Azt hittem elérkezett a kánaán. Be a távcsövet a kocsiba és gyerünk! Hiszen mi sem egyszerűbb ezzel a remeknek tűnő, könnyen felkapható távcsővel! Na persze…. Csakhogy van itt néhány alapvető egyéb követelmény, aminek nem árt együttállásba kerülnie.

  1. Legyen derült égbolt éjszaka (Angliában vagyunk…)
  2. Ne legyen átkozottul párás a levegő (Angliában vagyunk)
  3. Ne legyen szélvihar (Angliában vagyunk)
  4. Elviselhető legyen a fényszennyezés (Nem Namíbiában vagyunk, bár itt Armthorpe-ban még “elmegy”)
  5. Szabadnapos legyek (miután állandó éjszakás vagyok, ez tovább nehezíti a helyzetet)
  6. Ne legyen telehold (Nem volt… de félhold utáni állapot viszont volt)

Nos tegnap este ezek, a Holdas “balhét” leszámítva összejöttek!!!

A távcső maga szó szerint olyan kis “helyeske”. Pár hete Kelemen Peti barátomékkal egy egyhetes csatorna hajózáson voltunk és bízva a jó időben, magunkkal vittük. És láss csodát, lett is belőle két igen szép átlátszóságú néhány óra. Na persze, hogy az öröm ne legyen teljes, simán kifogtuk a legtelibb teleholdas időszakot, de még ez is bőven jó volt arra, hogy a “kissrácot” kipróbáljuk.

Az első belenézés feledhetetlen volt! Ez a műszer optikailag pompásan teljesít!

Csodás leképezés, mely leginkább az okulárprojekcióra is alkalmasnak hitt GSO 32 mm-es okulárral adta a legszebb képet! A Hold a használt ND szűrővel lélegzetelállítóan szép, kontrasztos és pengeéles volt.

A távcsövet a folyó partján állítottuk fel, nem is gondolva arra, hogy a közeli városkából milyen sokan sétálnak, kerékpároznak arra.

Persze senki nem ment el mellettünk úgy, hogy ne állt volna meg csodálkozva, hogy “ez meg micsoda?”. Így vált a tesztelésünk első része amolyan “csatornacsillagászattá”. Remek kis rögtönzött előadásokat tartottunk ismét megbizonyosodva arról, hogy teljesen mindegy hol vagy, ha távcső van melletted, az emberek azonnal “rád ugranak”.

Később folytattuk a tesztelést, ekkor már a Jupiter is elfogadható magasságra kúszott. A távcsőhöz négy okulár érkezett. Két széria tartozék egy 10 és egy 23 mm-es 62 fokos látómezejű aszférikus okulár képében, egy 5mm Sky Watcher Planetary, 58 fokos és a már említett, külön vásárolt 32 mm-es GSO okulár.

Mielőtt ezekbe részletesen belemennék, említsük meg az optikai szerelést. A legszokatlanabb dolog az, hogy a távcső f/5-ös tükre totálisan fix szerelésű. Nem lehet hozzányúlni, szükség esetén a jusztírozás csak a segédtükör szabályozásával végezhető. Ez furcsának tűnik első nekifutásra, a tubus alsó vége teljesen zárt, jusztirozó csavaroknak, csavarbementnek nyoma sincs. És bár az eddig eltelt rövid időszakban nem volt szükség semmilyen kollimálásra (furcsa is lett volna…), azért vannak kételyeim a csak a segédtükör jusztirozásával elvégezhető kollimációval kapcsolatban. Majd meglátjuk…

Az ellipszoid alakú segédtükör meglepően nagy méretű, de különösebb kitakarási problémát nem okoz, egyedül a később beszerzett 26 mm-es Explorer Scientific okulárnál jelenik meg a betekintéskor egy homályos, mozgó folt formájában, de ez is csak addig tart, amíg meg nem találjuk a frontlencse felett a megfelelő betekintési távolságot. A tükör tartó tüskéi szintén nem állíthatók, az egyetlen beavatkozási lehetőség magán a segédtükör tartó platformon van, de ennek tapasztalatairól csak akkor tudok beszámolni, ha szükség volt jusztirozásra.

 

Önmagában a távcső optikailag, vizuális észleléshez hibátlan. Egy rossz szavam nem lehet.

Az okulárokat már sokkal több kritikával kell illetnem, elsősorban a két szériaokulárt, melyek… már finoman fogalamzva is “gyengécskék”.

A tesztelést a Jupiteren és egy szóló csillagon végeztük.

A 10 mm-est képtelen voltam igazán élesre állítani. A látott képen a csillagok balra húztak némi “szőrős” csóvával, mókás látvány volt ennyi pici üstököst látni egy betekintés alkalmával. Szegény azóta a dobozában éli életét, hasonlóképpen a kicsit jobban teljesítő, de nem megfelelő minőségű öccsével (23 mm) együtt. De legalább nem porosodnak…

A csóvás csillag képek mellett a Jupiterről sem láttam elfogadható képet e két okulárral. A két “alap” sáv látszott, a GRS-nek nyoma sem volt (az 5 mm-es planetary okulár ugyanakkor hozta). Hozzáteszem ebben szerepet játszott a meglehetősen remegős AZ mechanika, de erről majd később.

Az 5 mm-es planetary okulár már “más tészta”, egy jelentősen jobb minőségű és képalkotású Plössl okulár. Látómezeje 58 fok, első betekintéskor meglepően jó képet láttam, pláne, a két szériaokulár okozta csalódás után. A szóló csillagról és a Jupiterről alkotott képe is elfogadható élességű, az időnként megálló légköri hullámzás pillanataiban könnyen hozta a GRS-t a fodrozódó sávokat.

A szintén kiegészítőként rendelt SW barlow szintén a gyengébb kategóriába tartozik, szó szerint megette az 5 mm-es planetary képét, az alkalomszerű légköri hullámzás-megállás sem adott éles, élvezhető képet.

a “nyerő” okulárok

A legnagyobb meglepetést a 32 mm-es GSO okulár képe adta. Pompás, jó kontrasztú, éles kép a szóló csillagokról, gyönyörű kép a Holdról és a Jupiterről (még ha kicsi is a nagyítás) nagyon szépen, élesen rajzolt. Gyakorlatilag ezen fellelkesedve próbálkoztam meg a telehold ellenére ismertebb mély-ég objektumokat felkeresni. Az M81-82 nagyon határozottan, élesen látszott, könnyen azonosítva a jól ismert alak-béli eltéréseket. Az M13 pereme bomlott, 15 perc szemlélődés után már a sűrűsödésben is felvillantak csillagok. Mindez persze nem egy objektív mérce, hiszen azért a telehold komoly gátja a behatóbb mély-ég észleléseknek, de az világosan látható, hogy ez a távcső egy jó minőségű okulárral remek lehetőséget ad akár az erős holdfény melletti észleléseknek is.

Ezt az okulárt azért szereztem be, hogy ha a műszer szereléséből eredően nem is alkalmas asztrofotózásra, azért rövid expozíciós idejű felvételeket megpróbálok készíteni, elsősorban fényes objektumokról.

Ez egy Plössl rendszerű okulár, mely úgy készült, hogy a szemkagyló és annak tartója lecsavarható és alatta egy T2 menet van metszve. A megfelelő adapterrel rátettük a dslr vázat és videófelvételt próbáltunk készíteni a Holdról, nem sok sikerrel. Az élesre állítás már problémás volt, a fókuszsík még éppen a tolerálható határon belülre esik, de azért nem voltam nyugodt a váz stabilitását illetően. Ennél sokkal komolyabb probléma volt a balansz, finoman fogalmazva is hasra akart esni a tubus és bár a mechanika tartotta, de egyáltalán nem éreztem biztonságosnak. Elképzelhető, hogy egy kisebb súlyú hold-bolygó kamerával ez egész más eredményt produkálna. Az elkészült video is olyan “semmilyen” lett. Hiába, az okulárprojekció is egy tudomány és nem erre a “csapd a hónod alá” távcsőre találták ki.

Mindezek után úgy döntöttem, hogy mind a SW barlow-ot, mind pedig a GSO okulárt becserélem valami komolyabbra, teljes egészében a minőségibb vizuális észlelések előtérbe helyezése érdekében.

Így lett meg hetekkel később a nagyságrendekkel jobb minőségű Baader Planetarium 2.25-ös barlow-ja és az azóta is általam kategóriájában istenített 26 mm-es Scientific Explorer Plössl okulár.

6×24 széria keresőtávcső

Ez utóbbi szárnyakat adott a távcsőnek és bebizonyította, hogy optkailag egy kis ékszerdobozról, pontosabban “ékszercső”-ről áradozhatok.

8×56 keresőtávcső

Mellékvágányként kell megemlítenem a távcsőhöz adott 6×24-es keresőtávcsövet. Miután a vizuális észlelésekre, ezen belül is az általam korábban oly sokat végzett változócsillag észlelésre szeretnék fókuszálni, ehhez elengedhetetlen egy elfogadható keresőtávcső jelenléte. Annál is inkább, mert GoTo ide, vagy oda, én szeretném az “old school” modellt követni, azaz majd szépen “odalépcsőzök” a változóhoz, ahogy annak idején tettem.

Nos ezzel a keresővel egy helyre lehet lépcsőzni: a távcsőboltba és SOS beszerezni egy másikat, mert ez a fröccsöntött kukker még a néhai karibi kalózokat is önmaguk azonnali vízbe ölésére késztette volna…

Ezzel a keresővel nagyon mellé lőtt a gyártó, a távcső bizony megérdemelt volna egy komolyabbat. Így aztán lecseréltem egy 8×56-osra, ami viszont pompás, bár kicsit orrnehéz lett tőle a tubus.

fókuszírozó

A távcső másik gyengébb pontja a fókuszírozó. Egy közönséges fogasléces szerkentyű, tekerem, beáll és kész. Ne is várjunk tőle többet, néha “korcog” a benne lévő zsír, bár ez a hidegebb éjszakákra jellemző. Alapvetően persze befókuszálható és értelemszerűen a gondok a barlow-val megerősített nagyításoknál vannak. Megoldás erre nincs. Sajnos egykönnyen nem lehet lecserélni egy Crawford fókuszírozóra, pedig ez az optikai rendszer ezt megérdemelné.

 

Star Discovery GoTo mechanika

És akkor lássuk a mechanikát! Alapvetően egy jól megszerkesztett darabról van szó, a Star Discovery egy új rendszerű mechanika. Vertikálisan kiengedhető, nagyon könnyen mozog, horizontálisan pedig szintén könnyen forgatható, bár itt nincs kiengedő “kallantyú”, mindez a Dual Encoder technológiának köszönhető. Amennyiben a mechanika be van kapcsolva, bárhova átállíthatjuk a távcsövet kézzel menet közben, az alkalmazott szoftver tudja, hova álltunk és az új objektumon folytatja a követést. Két és háromcsillagos betanítás lehetséges, én a háromcsillagost használtam és meg kell mondjam, elképesztően pontosan követ, hosszú időn keresztül. Tegnap éjszaka az M56 észlelése közben (a Scientific Explorer okulárral) vettem észre a horizontnál a közben megjelent világító felhőket, és otthagyva csapot-papot beugrottam a kocsiba és kimentem a mezőre fotózni. A távcsövet úgy hagytam ott, ahogy volt, és kb. két óra múlva visszaérkezve az M56 még ott volt a látómező szélén. Nem akartam elhinni!

Ebből, és vélhetően a jól sikerült betanításból is eredően a GoTo is hihetetlenül precízen működik. És bár nem vagyok GoTo-barát, azt kell mondjam, hogy nagyon népszerűvé teheti a távcsövet ez a mechanika.

150/750 Star Discovery GoTo

Ugyanakkor kimondottan instabil szerkezet. A legkisebb széllökéstől, vagy az okulárokhoz való hozzáéréstől éktelen táncolásba kezd a kép és kb 8 másoderc kell a teljes nyugalmi állapotig. Mindez akkor okoz kellemetlenséget, ha szeles időben észlelünk, ott aztán megy a rock and roll az okulárban, erősebb szél akár meg is tudja akadályozni az észlelést.

Érezhetően nem komoly a műanyag, amiből készült, talán ennél merevebbet, keményebbet érdemelt volna – ez nyilván ár kérdés volt.

A GoTo-hoz egy megszokott kézivezérlőt adtak, mely ugyan minden bekapcsolás után az éjszaka sötétjében azzal kerget ki a világból, hogy bele ne nézzek a Napba, de ezzel együtt azt hozza, amit kell. A szokásos adatbázis, égi túra, programozhatóság.

Ugyanakkor úgy gondoltam, flancolok egy kicsit és felszereltem a műszert egy SynScan WI-FI vezérlővel. Először nem voltam biztos benne, hogy okosan döntöttem, mert végülis a kézivezérlő ugyanezeket a funkciókat ellátja.

Aztán bekapcsoltam, némi szerencsétlenkedés után már a telefonomról irányítottam a távcsövet. Hát ez egy remek kis eszköz! Rendkívül egyszerűen és precízen működik, mindig kéznél van, esküszöm, már csak a hang-vezérlés hiányzik! Amennyiben közel vagyunk az otthoni routerhez, rákapcsolódhatunk azon keresztül, ez esetben a telefonunk az Interneten marad. Ha olyan helyen észlelünk, ahol ez nem elérhető, úgy az eszköz egy saját wi-fi hálózatot hoz létre és tökéletesen kapcsolódik, bár ez esetben ideiglenesen mondjunk búcsút az internet elérhetőségének.

Állítólag remekül együttműködik a Sky Safari 5 Pro-val, nos ezt nekem nem sikerült elérnem, pedig sokat kisérleteztem vele.

Ugyanakkor a telefonról mindent vezérelhetünk, amit a kézivezérlővel, a betanítástól a programban lévő objektumok egyetlen gombnyomással történő megkereséséig. Nincs útban semmi vezeték. Az alkalmazás iOS és Android rendszerre is ingyenesen letölthető.

Kiemelhető acél lábakkal kerül forgalomba, természetesen az alacsonyabb állás nagyobb stabilitást is jelent, akár az ülve észlelést is részben lehetővé téve. Azért csak részben, mert a tubus dove tail-el van rögzítve a karos mechanikához, így fix szerelésű, és a betekintés iránya adott. Hiányzik a teljesen pontos betanításhoz és vízszintezéshez egy libella, ezt utólag helyeztük el rajta.

 

Összegezve a 150/750-es Star Discovery GoTo egy remek kis kreálmány. Egyáltalán nem mondanám belépő szintű távcsőnek, hiszen optikailag, megfelelő okulárokkal olyan jól teljesít, hogy komoly észlelőmunkához kíválóan használható. Az elektronika is finoman vezeti az amúgy nem nehéz tubust, simán elszaladhatunk kávézni egyet az észlelés közben, ha jó a betanítás, az objektumunk megvár minket a látómezőben.

Könnyű, a külön megvásárolt, kimondottan “neki” gyártott hordtáskával akár a vállunkon is vihetjük hosszú távon.

A fenti elemzésben szereplő információk jelentős részét június 23-án, egy olyan éjszakán szereztem, amikor tökéletes együttállásban volt majdnem minden.

Csodálatos, enyhe idő, kívételesen jó átlátszóság és légköri nyugodtság és ráadásul szabadnapos, kipihent is voltam. Egyedül a félhold után állapot és az itteni fényszennyezés zavart. Az csak hab volt a tortán, hogy éjszaka csodás világító felhők jelentek meg, végülis ez koronázta meg ezt a napot.

Délután két összetett és nagy területű napfoltcsoportot észleltem, a nyugodt pillanatokban penge éles képet láttam, filamentes szerkezetet, umbrán átnyúló hidat, pórusokat. Sötétedés után a talán legideálisabb fázisban a Holdon kalandoztam, majd a Jupiter és a Szaturnusz következett. Ez utóbbi sajnos itt olyan alacsonyan volt, hogy a horizontközeli, vastag (és koszos) légrétegek elég csúnyán átrajzolták a bolygót, néha egy gagyi lencsés távcső színezéséhez mérhető változásokat mutattak a narancstól a kékig. Sötétedés után (amely az év ilyen szakában itt, az 53. szélességi fokon nem 100 %-os) megkerestem az ismertebb nyári mély egeket is, melyeket a két, szinte folyamatosan használt okulár (a fenti kritikából tudható, melyik kettő volt ez) csodálatosan mutatott. Mindezt több, mint félholdnál egy 90%-os sötétedési állapotú, kellemetlenül fényszennyezett éjszakán.

Az éjszaka megkoronázása: gyönyörű világító felhők

A távcső alapára vállalható, a kiegészítőkkel sem nagyon mentem 250 ezer forint fölé és gyakorlatilag egy könnyen hadrafogható, kiváló minőségű távcső áll a rendelkezesmre vizuális észleléshez.

A legjobb szívvel tudom ajánlani mindenkinek!

 

 

Szőke Balázs

 

 

Facebook Comments

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás