dec 31

Év végi elmélkedéseim, filmbemutató előtt…

Most, hogy a Csillagnézők készítése befordult a célegyenesbe, azon gondolkodtam, mit fogok csinálni február 19-e, a bemutató után?

Az elmúlt két év, különösen a forgatás augusztusi tevékeny megkezdése után az életem napi rutinja gyökeres változáson ment át. Csillagnézők éjjel, Csillagnézők nappal, Csillagnézők, miközben dolgoztam, bevásárolni mentem, vagy éppen takarítottam a lakást. Csillagnézőkkel tankolom az autómat. A lányom szerint Csillagnézőket eszem (no nem a szó fizikai értelmében…).

És akkor alig két hónap múlva eljön február 19, reményeim szerint együtt örülünk sokakkal a látottaknak, esetleg az alkotó szűk stábbal, közeli közreműködőkkel majd elmegyünk egyet közösen vacsorázni….

És utána? Mi lesz utána?

 

Mielőtt válaszolnék a magam által feltett kérdésre, szeretnék pár műhelytitkot, néhány belső gondolatot megosztani a film készítésével kapcsolatosan.

Teszem ezt annak okán is, hogy a Csillagnézők elkészülte, megjelenése, bemutatása előtt már megérkeztek az első reakciók, annak ellenére, hogy a “kapott és kapni fog hideget is, meleget is” típusú, teljesen rendjén való kritikákra igazából a bemutató után számítottam.

Nem baj ez, sőt…

 

Amikor valaki egyedül, nagyon kevesek bevonásával kezd egy olyan alkotó tevékenységbe, ami esetleg szélesebb “tömegeket” is érintő témát dolgoz fel, számítani kell a kiváncsiskodó, néha kételkedő, esetleg idejekorán bíráló megkeresésekre is.

Így történt ez a Csillagnézőkkel is, hetekkel ezelőtt, a hivatalos tréler bemutatását követően már érkeztek elég éles bírálatok a nem megfelelően kiválasztott megszólalókra, egyes témakörök nem megfelelő bemutatására, stb.

Nincs ezzel semmi baj, bár azt gondolom nem Embertől elrugaszkodott, amikor azt érzem, mindezt talán célszerűbb lett volna a film bemutatása és megnézése után, a konkrét információk birtokában és nem egy alig három perces tréler mutatta igencsak korlátozott, villanásnyi ismeretekre alapozva megtenni…

És miután teljesen nyilvánvaló, hogy február 19 után lesznek ilyenek is, azokból sokat fogunk tanulni. Mérhetetlenül sokat. Ez így van, így lesz jól.

Ugyanakkor hihetelenül nagy öröm volt és az most is, megélni, olvasni, látni azt a minden képzeletet felülmúló bíztatást, szeretetet, “hajrázást”, amit a film készítése alatt kaptunk, kapunk – és ez kötelez bennünket. De az ilyen kötelezettségnek remek dolog megpróbálni eleget tenni.

A Csillagnézők-et az elmúlt évtizedek tapasztalatai, a csillagos ég iránti “kimerülhetetlen” vonzalmam, szeretetem hozta létre. Nekem a filmezés a csillagászati bemutatás, az amatőrcsillagászat megismertetésének igazi eszközévé vált. Tudom, ez elég furcsán hangzik, mert azt hinnénk, a csillagos égbolt bemutatásához legalábbis inkább egy távcső szükségeltetik. Ez alapvetően így is van, de hosszú évek óta “munkált” bennem, hogy nem csak a csillagos égboltot, hanem az azt kémlelő amatőrcsillagászokat, az ő fantasztikus tevékenységüket, az amatőrcsillagászat “intézményét” is meg kell mutatni! Olyan kivételesen csodás dolog ez, amit mindenkinek látnia kell!

Nem is tudom, talán az mondatja velem mindezt, amit minden egyes alkalomkor érzek, amikor felnézek a csillagokra. Pedig már a jó ég tudja hány ezerszer tettem meg ezt. Minden egyes alkalommal, akár eltervezve, akár spontán, akár munka közben a sötét skóciai éjszakában, menet közben kinézve a kamionom ablakán ugyanaz az érzés kerít hatalmába, mint amikor 1975-ben egy Uránia csillagtérképpel egyedül megtaláltam a Cassiopeia-t. Nem tudom ezt az érzést leírni, nem tudom megfelelően átadni, de mindig, minden egyes alkalommal ugyanazt érzem. És azt, hogy ezt másoknak is látnia KELL!

Ez az a pont, ami miatt a legmélyebben hajolok meg, és emelem meg a kalapom azok előtt az amatőrök előtt, akik képesek kicipelni távcsöveiket a járdára, elbandukolni a bemutató csillagvizsgálóba, akik képesek bárhol, bármikor, bárkinek megmutatni a ma már itt-ott egyre fényszennyezettebb csillagokat! Ez az igazi elhivatottság!

Két év óta érlelődik bennem a gondolat, hogy magát az amatőrcsillagászatot, mint tevékeny időtöltést is mutassuk meg az embereknek.

Aztán a közelmúltban történt valami szomorú, ami óriási löketet adott nekem, ami miatt úgy éreztem, a Csillagnézőket meg KELL csinálni. Ezt a valamit a mai társadalom lassan általánossá váló állapota, a mindennapjaikban egyre gyakrabban céltalanul bolyongónak látszó fiatalok látványa hozta elő belőlem.

Nem olyan régen a kamionommal egy nagyváros zűrzavaros, kaotikus belvárosában araszoltam. Nyár volt, meleg volt, milliónyi ember mindenütt. 10 méter előre, 10 perc dugó. Volt időm nézelődni. És hirtelen az tudatosult bennem, hogy az emberek, a fiatalok nem figyelnek semmire. Se a forgalomra, se a közlekedési lámpákra, se egymásra. El kezdtem tudatosan számolni, és döbbenetes hatással volt rám a számadat: 100 emberből 77 a mobiltelefonját nyomkodta, nézte, beszélt vele-bele. A világ megszűnt körülöttük!

Hónapokkal később pedig egy repülőtéren éltem meg hasonlót, vártam a kapunyitásra, és azt tapasztaltam, hogy 10 emberből 7 a telefonján lógott, ketten beszélgetettek és egy valaki (azaz egyetlen ember) könyvet olvasott.

De tovább megyek: mit csinálnak ma a fiatalok otthon? Nem kis számban lógnak a laptopokon, a tableteken, a mobiltelefonokon… és biztos nem tévedek nagyot, amikor azt hiszem, hogy 75 százalékuknak ez csak amolyan pótcselekvés, hogy “csináljunk valamit”. Nem akarok fejtegetésekbe bocsájtkozni, hogy mindez minek az eredménye, mennyire felelős ezért az urbanizálódó társadalom, a jövőkép nélküli ellaposodás… ezer oldalakra tehető tanulmányokat lehetne írni minderről, statisztikákat, analíziseket lehetne készíteni. Nem az én tisztem ezt megtenni, és tudom, hogy ezernyi okos és jószándékú pedagógus, szociológus, társadalomtudós dolgozik azon világszerte, mit lehetne tenni ennek megváltoztatásáért.

Azt sem akarom elhitetni senkivel, hogy majd a Csillagnézőkkel mi tudunk egy apró opciót adni az arra fogékony embereknek. Elég, ha magam elhiszem.

Nos, mindettől függetlenül ez sokat tett hozzá bennem a Csillagnézőkhöz. Tudom, nagy szavak ezek. Azt is tudom, hogy van, aki esetleg jó esetben csupán megmosolyog ezért engem. De szentül hiszem, hogy ha száz mobiltelefonon szocializálódó fiatal közül csak egyetlen srác leteszi a telefonját, kijön velünk és a látottak alapján “csillagnézőnek” áll, már nem dolgoztunk hiába. Mindettől számomra újabb értelmet is kapott a film címe.

Miről is fog szólni a Csillagnézők?

Nem véletlenül teszem fel a kérdést, ugyanis a közelmúltban egy Facebook posztban azt olvastam, hogy a posztoló azt reméli, a film nem egy általános ismeretterjesztő film lesz, mi több, nem egy “létszámfeltöltő” propaganda film.

Hát…. a “propaganda” szó ugyan már inkább generációs múltat idéző társadalmi akvizíciós jelző, de jó, fogalmazhatunk így is (még ha a tisztelt posztolót esetleg csalódásra is kárhoztatom): igen, a Csillagnézők egy propaganda film. A velejéig az! Mert egyetlen célja van: megmutatni az embereknek azt, hogy – ahogy a tréler feliratai már tartalmazzák is – van élet a számítógépek és a mobiltelefonok képernyőjén túl is.

A film a magyar amatőrcsillagászat hosszú évtizedek alatt kifejlődött, csodálatos világát mutatja meg. Azoknak szól, akiknek erről – egyszerűen körülírva – fogalmuk sincs! Dr. Kolláth Zoltán, az MCSE elnöke mesélte a vele történt forgatás alatt, hogy egy nagy létszámú, talán iskolai társaságnak tartott előadást, és kérdésére, miszerint látta-e már valaki a Tejutat, senki nem emelte fel a kezét…. Döbbenetes erejű információ és egy újabb beszédes adalék ez, azt érzem, volt miért dolgoznunk oly sokat a filmen!

Ugorjunk egyet.

Nincs alapom még azt mondani, hogy a film jól sikerül(t). Sőt, jogom sincs ezt mondani. Nekünk egyetlen dolgunk és jogunk van, volt: jól elkészíteni. Majd a bemutató után a néző fogja mindezt eldönteni. A felelősségünk, kiváltképp az én felelősségem ugyanakkor nagy, tisztban vagyok vele. Ha sikerül, ha “jó film lesz”, akkor van esélyünk sok-sok embert kihozni az égbolt alá… Ezért dolgozunk.

Az mindenesetre – még ha mókásan is hat e megjegyzés – már bíztat, hogy kíváló operatőr barátom, Kelemen Péter, aki a kamera munka mellett elmondhatatlanul sokat tett hozzá a Csillagnézőkhöz, most éppen asztrofotókat készít, belépett az MCSE-be, és másról se beszél, csak a csillagokról. Nemrég az egyik forgatáson oda kellett mennem hozzá szólni, hogy váltson már képkivágást… Annyira belefeledkezett a hallottakba, hogy “átkapcsolt” csillagász üzemmódba és elfelejtette a kameráját…. Kell ennél több, ami igazolja a törekvésünket?

Joggal remélhetjük-e hát, hogy az a fiatal srác, akinek adott esetben nincs semmi dolga, esetleg a látottak alapján éppúgy “rákattan” a csillagokra, ha egy épp a munkáját végző szakember munkavégézés közben teszi ugyanezt? Azt gondolom igen!

Lehet, hogy az “öreg” Kulin doktor épp Petinek tette fel a kérdést anno egyik könyvének a címében, miszerint “Mit mondanak a csillagok”? Igen, lehet.

Nem nekünk szól a film?!

tehetné fel a kérdést a ma gyakorló amatőrcsillagásza. Mondhatnám, hogy nem, nem nekünk szól. Nekünk feladatot ad. Talán jóval nagyobb feladatot, mint hisszük. Mert ha a film valóban objektíven és jól mutatja be az amatőrcsillagászok munkáját, életformáját, ezt a kivételes országos közösséget, ha ezt a hozzértő amatrőcsillagász néző is így értékeli, akkor, és csak akkor viszont komoly feladat vár mindannyiunkra. Elvinni ezt az opciót az előbb említett srácnak, aki éppúgy “rákattanna” a csillagászatra, mint jeles operatőr barátom, HA TUDNA RÓLA!

 

Hát ez, és semmi más a Csillagnézők mondandója, szerepe és feladata…

Az írásom elején ugyanakkor feltettem egy kérdést: mi lesz február 19 után?

Minderről most csak elég szűkszavúan szeretnék szólni, mert először is a film legyen kész, legyen bemutatva, legyen meg az a hozadéka, amiért készítjük (szándékosan nem használom a siker szót. Siker itt egyetlen esetben merülhet fel: ha valóban meg lesz a hozadéka és az az előbb említett srác (és még sok-sok másik) tényleg felnéz az égre és “ottragad”).

Az eddig leforgatott közel 50 órányi nyersanyag hihetetlen értékes dolgokat tartalmaz. Három önálló, 75 perces fimet meg lehetne tölteni vele, nem szeretném, ha dobozban maradna.

Az eddigi jelzések, megkeresések és bíztatások alapján úgy döntöttünk, hogy a Csillagnézőknek folytatása lesz. Hogy pontosítsak, a tervek szerint egy hatrészes sorozatban szeretnénk kibontani a film történetét, tartalmát. Ezek 30-35 perces epizódoknak vannak tervezve, melyben már mélyebbre ásunk az amatőrcsillagászatba, egyes megfigyelési ágazatokba. Még több információt, mi több, sok hasznos és adott észlelési körökben konkrét észlelési ismeretet is szeretnénk átadni.

A Csillagnézők deklaráltan nem asztroportrékat tartalmaz. Annak ellenére, hogy egy-egy témakörben esetleg több résztvevőt is megszólaltattunk, ezek egyik esetlben sem portrék. Viszont a folytatásban erre is lehetőségünk lesz és azt gondolom, itt majd kell is élnünk ezzel.

Nagyon sok kíváló amatőrcsillagász van ebben az országban. Muszáj, hogy tőlük is tanulhassunk, hogy őket is megismerhessük.

Hát….

Nagyjából ennyit szerettem volna “kiírni” magamból így, 2017 utolsó napján, mindössze 50 nappal a Csillagnézők bemutatása előtt….

Ja és még valami. Valami nagyon fontos! Jól esett többször emailekben, kommentekben olvasni, hogy “reméljük, a Csillagnézők is olyan kultikus alkotás lesz, mint a legendás Hobbym: a csillagos ég”. De nem, nem lesz az! Nem is annak szánjuk. Inspirál persze, de messze vagyunk mi attól, hogy Kulin Györgyök és Kollányi Ágostonok lehessünk. A Csillagnézők semmiképp sem ennek remake-je, ezt nagyon szeretném mindenki figyelmébe ajánlani. Nagyobb tiszteletlenséget nem is tudnék elképzelni, mint lemásolni, “felújítani” ezeket a műveket. Ahogy a Távcső világa-ból, úgy a Hobbym: a csillagos ég-ből is egy van. És ez így van jól.

A Csillagnézők meg…. a Csillagnézők. 2017-ből.

Meglátjuk, kit hogyan érint…

Boldog Új Esztendőt!

 

Szőke Balázs

(a mellékelt fotók a filmből lettek kiemelve)

 

 

 

 

 

 

Facebook Comments

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás